Nem űzi, nincs magára gondja,
De másnak édes enyhet ád,
És Eget épít a Pokolra.
Az egyetlen dolog, ami rosszabb, mint egy fiú, aki gyűlöl. Egy fiú, aki szeret.
Szeretem a mosolyát, a haját. Szeretem a térdét. Szeretem azt a szív alakú anyajegyet a melle fölött. Szeretem azt, ahogyan néha megnyalja az ajkát, mielőtt megszólal. A nevetését. Az arckifejezését, amikor alszik. (...) Szeretem, hogy miatta azt érzem, hogy minden lehetséges, vagy valami hasonlót, hogy érdemes élni.
Mi a szerelem? - Az életnek pokla.
Szülője kicsoda? - A vak merészség.
Mi élteti? - A kegy enyhíti éhét.
Ereje mi? - Hogy lelkedet befonja.
Halálos-é? - Száz öldöklés hozója. (...)
Milyen íze van? - A csalárdság sója.
Jó akad benne? - Ez a titkok titka.
Homlokom a homlokodon,
szemünk egyetlen körré tágul,
testünk egyforma hőfokon ég,
egymás idegpályáin zuhanunk,
egymás bőre mögött repülünk,
szinte már felcserélhetően létezünk,
egymás szájából lélegzünk, boldog
ingaként ugyanazt az időt mérjük -
Te mire gondolsz közben?
A szerelmes szemében a másik egyszerre fontosabbá válik, mint saját maga.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése